Mount Kosciuszko

Jindabynenèl èrtünk be a nemzeti park körzetèbe. Itt van egy nagy informàciós iroda, ahol tèrkèpeket ès fontos infókat szerezhet be a túrista.
Mi mindenkèpp fel akartunk menni Ausztrália legmagasabb hegycsúcsàra!
Több lehetösèg közül mi màsnapra a kicsit rövidebb, de meredekebb felmenetelt vàlasztottuk ki.
Elsö dèlutàn elmentünk a Charlotte Passra, ahonnan szèp kilàtàs nyìlik az egèsz hegyvonulatra. Mèg hó is volt majdnem minden csúcson.
Onnan visszafelè az Island Bend nevü Buschcampben àlltunk meg. Kèszìtettünk tiroler gröstlt vacsira, mert gondoltuk, hogy ha màr a hegyekben vagyunk és december van, akkor ezt kell együk.....
Mindez 8-10 kengurú társaságában törtènt.
Màsnap Threbdoban felültünk a sìliftre ès felmentünk vele ameddig lehet, onnan indult a séta felfelè. Egy kièpìtett fa ès fèm stèg kombinàciója volt hosszú szakaszon. Csak az utolsó emelkedőt tettük meg havon ès a köveken.
6 km volt felfelè az út. Mi 1:30 perc alatt èrtünk fel.
2228 m magas a csúcs! Pont 2x a Kèkestetö :-)
A tetejèn hatalmas szèlvihar tombolt, majdnem lefújt bennünket.
Lefelè gyorsabbak voltunk, 1:10 perc alatt èrtünk le.
Ezek utàn kerestünk egy éjszakàzós helyet.

Egy tisztàs közepèn volt a campinghely kijelölve, leàlltunk, kiszàlltunk, körbenèztünk ès legalàbb 100 kengurú volt körülöttünk. Igazi safari èrzès fogott el bennünket!

Reggel egy kengurú box mèrközèsre èbredtünk. Sajnos a szunyoghàlón keresztül nem tudtunk olyan jó felvèteleket kèszìteni, de nem akartuk öket azzal megzavarni, hogy nyitogatjuk az ajtót.
Igazi harc volt, 4 kengurú küzdött meg sorban egymással.

Snowy River National Park

A parkban naponta kell napi díjat fizetni, mi 2 napot terveztünk be. Tom Groggin camping a park egyik szèlèn van, innen àt lehet menni NSW àllamból egyenesen Victoria àllamba is.Gondoltunk egyet, ès kivàlasztottunk egy Trailt, ami erre megy àt hegyen, völgyön. Elöször is egy folyón.Megint jött a mèrés, hogy bìrja-e az autónk a mèlysèget.Most Zoltàn volt soron, azaz nadrág le, flip flop fel és iràny a vìz....

Térd felettig ért, ami nekem màr kritikusnak tünt, de a Zoltàn àllìtotta, hogy nem gond, laza ügy. Kis gyözködés utàn kötélnek àlltam, és mivel filmezni szerettem volna az àthajtàst nekem sem maradt màs vàlasztàsom, mint bugyira vetközni ès àtsètàlni a vizen a túloldalra. Zoltàn àtvezetett, hu, ez megvan gondoltam magamban... A Trailen alig mentünk 200 mètert, amikor egy hatalmas kidölt fa àllta utunkat ès egy tàbla, miszerint az àtvezetö út le van zàrva a jàrhatatlan körülmények miatt. Na szuper, akkor most mehetünk vissza... tehàt újból jött a folyó àtkelès. Most màr bentröl filmeztem :-).

A következő napokban a Snowy River mentén tekeregtünk, hol a hegy tetején, hol a folyó mellett haladó egyre szűkebb utakon.
Suggan Bugganban találtunk egy "Old scool Haus"-t, amit 1860- ban építettek és használtak a helyi kis falu gyermekei.
Nem lehettek sokan, mert kb. 3 gyerek férhetett el az asztalnàl.

.

Másnap a Deddick Trailt vettük célba, a campingtöl pár kilómèterre kezdődött.
Este 7-ig mentünk hegyen, völgyön, bokrokon, fákon, egyre szükebb, növénnyel benöttebb, kietlenebb helyeken. Volt hogy utat épìtettünk, árkon és folyókon mentünk át, a térképen mindig néztük, hogy hol vagyunk, és már nem sok volt hátra a túránkból, amikor egy nagyon meredek emelkedő következett, ahol  Poor Little nem tudott felmenni. 5 lépcsös hegyi feljáróból 3 ment, a 4-dik már nem. Én kiszálltam a meredeken álló autóból és szinte négykézláb mentem le a lépcső aljába, hogy walki talkival irányìtsam a Zoltánt, aki brauvúrosan letolatott a lejtőn.
Meleg helyzet volt.... (nekem)
Elgondolkoztunk, hogy hogyan tovább, és úgy döntöttünk, hogy ki tudja mi van még elöttünk, menjünk inkább vissza a már ugyan nem egyszerű, de ismert úton.
1 órán át még haladtunk visszafelé, hogy az egyik folyóátkelésen legyünk túl még aznap. Aztàn tanyát vertünk az úton, és ott aludtunk.
Másnap napos időre ébredtünk és 4 óra alatt kijutottunk a föútra, ahol bekanyarodtunk a túránkra.
Itt egy kis meglepetés várt bennünket, mert a rangerek az előző nap folyamán ténylegesen lezárták a túrát mögöttünk, és kitettek egy táblát és kifeszìtettek egy piros hálót a bejárathoz.
Úgyhogy ezt mind le kellett szedjük, majd újra felépítsük ahhoz, hogy ki tudjunk hajtani a lezárt útról.
Még jó, hogy kijöttünk! :-)
Visszaálltunk a jó kis bushcamp helyünkre és megint megmártóztunk a folyóban.
Akartam inni egy colát , volt egy, amelyik el volt deformálódva, azt kiválasztottam, de pechemre kicsúszott a kezemből és szinte kirobbant belöle a folyadék. Ijedtemben hangos szidkozódás közepedte felkaptam és nagy ívben kidobtam az ajtón a dobozt, ami a tüzrakó hely mellett landolt. A dobozt követte a làbtörlő is, mivel az is úszott a colától. A Zoltán tágra nyilt szemekkel nézte kintről az esetet, és csak annyit kérdezett, hogy kész, vagy repül még valami?
Ezek után persze egy nagytakarítás következett....